KÉRDEZD JEHOVA TANUIT!

TARTALOM:
-Jehova Tanui uldozese Magyarorszagon
-Traktatus:"Kerdezd meg Jehova Tanuit"
-Traktatus:"10 figyelemre melto kerdesek Jehova Tanui szamara"
-----------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------

Jehova Tanúi üldözése Magyarországon

Megjegyzés: Az alábbi írás egy riport részletei. A riportot egy akkor még aktív Jehova Tanúja készítette, majd 3 év elteltével a rendelkezésünkre bocsátotta.

Ötvenes évek

– Miért jelentett veszélyt a Magyar Népköztársaság számára a mintegy 2-3000 Jehova Tanúja?
– Akkoriban éles helyzet volt, igazi hidegháború. Jehova Tanúiról csak annyit tudtunk, hogy Amerikából jöttek, az ellenségtől. Amerikai könyveket és újságokat használtak, amit akkor ellenséges propagandának tekintettünk. Bár ezt akkoriban tagadták, 1998-ban igazolták állításunkat. Jehova Tanúi Csepelen épült Kongresszusi Termében megtekintettem a 100 éves múltjukat bemutató kiállítást. Először nem is akartam elhinni, de hát pont Jehova Tanúi rakták ki a kiállításra, hogy 1956-ban a Magyarországot lerohanó Vörös Hadseregről gúnyrajzot készített az Ébredjetek (Jehova Tanúi egy folyóirata). Ezek szerint nem voltak semlegesek, hanem ellenünk voltak. Másrészt mindig volt nyomtatott anyaguk. Csempészés és illegális nyomdai munka folyt a háttérben. Ez pedig bűncselekmény volt, amit hivatalból is üldöznie kellett az államnak. Mindezek már egy erős szervezettségre és anyagi háttérre utaltak, amiből mi akkoriban amerikai CIA támogatásra gondoltunk. Ma ez lehet, hogy nevetséges, de akkor ez komoly volt. 1964-ig magam is szentül hittem, hogy Jehova Tanúi és a CIA szoros kapcsolatban volt egymással.

– Milyen tervet készítettek el?
– Egységes véleményünk volt, hogy legalizálni kellene őket valami csendes módon, de ehhez mi kevesek voltunk. Amikor ezt megemlítettem elöljárómnak, akkor azt hitte, hogy ez valami próba, amire ha rosszul válaszol letartóztatják. Muszáj volt beindítani az információszerzést. Írásban folyamodtam engedélyért, hogy bebörtönzött tagokkal beszélhessek, amire nem kaptam választ. Megunva a várakozást protekciók, ismeretségek útján bejutottam egy börtönbe. Kértem az engem vendégül látó tisztet, hogy a legegyszerűbb és legbutább Jehova Tanúját állítsa elém. Azt hittem, hogy rá tudom venni az együttműködésre velünk, de nem sikerült. Valami keveset azért megtudtam a Jehova Tanúiról. Nemsokára leutaztam az anyósomékhoz, és ott beszéltem a katolikus pappal. A börtönben ugyanis megtudtam, hogy Jehova Tanúi kilépnek az egyházból. A pap rengeteget elmondott nekem róluk, és együttműködést is vállalt velünk. Ez a pap végül egészen 1956-ig nagyon sok hasznos információt juttatott el hozzám. Ezek alapján született meg az ötlet, hogy belülről kell bomlasztani.

– Végrehajtásra került ez a terv?
– Magyarországon nem teljes egészében, de az a kevés is eredményes volt. Megpróbáltuk megingatni a Világközpont iránti engedelmességet. Erre az volt a módszer, hogy az esetleg megtörténő tanításbeli változásokat belülről megtámadtuk (példákat mond, megemlíti a hitből vallássá válást is).
Másik jó módszer volt, hogy tárgyalni hívtunk be a cellákból egyes személyeket, akik felvigyázók voltak, majd szabadon engedtük ok nélkül. A börtönből hirtelen szabadulva nem nagyon hitték el a gyülekezetekben róluk, hogy nem a mi embereink. Volt olyan, akit a gyülekezet vele szemben tanúsított eljárása tört meg a hitében. A legborzasztóbb az volt, hogy behívtuk az elítéltet és leültettük. „Magát kiengedem, és majd a gyülekezete kizárja ezért. Semmivel sem fogja őket meggyőzni, hogy nem a mi emberünk." Ez rendszerint eredményes volt, de nem csinálhattuk meg sokszor, mert akkor mindenki kiszabadult volna. Másik alkalommal egy nagy átveréssel törtünk meg valakit. Az egyik pap jelentette, hogy Jehova Tanúi egyik gyülekezetében hamarosan felvigyázó lesz valaki. Megszerveztük, hogy a lehető leghamarabb csalja meg a feleségét egy általunk kiválasztott hölgy csábításának a hatására. Amikor megtörtént az esemény, akkor behívtuk. Megmondtuk, hogy az egészet felvettük egy titkos kamerával, közöltük vele a helyszínt és az időt. Megtagadta az együttműködést, a gyülekezetben bevallotta a bűnét és nem lett vén. Igazából örültem volna annak, ha a csoportunk rendelkezett volna titkos kamerával, mert akkor még látni sem láttam soha életemben. Blöff volt az egész.

– Voltak beszervezett embereik?
– Besúgók? Nem így neveztük őket. Ügynöknek neveztük a külső munkatársat. Volt, de nem én tartottam a kapcsolatot és nem én szerveztem be őket. Általában olyanok voltak, akik már Jehova Tanúi voltak, és valamivel rávettük őket, hogy szolgáljanak ki egy-két aprósággal. Alig volt egy tucat azoknak a száma akiket kívülről juttattunk be a gyülekezetekbe, de még így is túlzok. Általános módszer volt meggyőzni egy tagot arról, hogy segítsen minket egy alkalommal, mert hosszú távú együttműködésre nem lehetett rávenni senkit. Azt mondtuk, hogy az illető aki felöl érdeklődünk valójában prostituáltakhoz jár és le akarjuk leplezni. Az, hogy ez kiderüljön a gyülekezet érdeke is. Az alkalmi munkatársunk pedig alapos beszámolót készített a személyről, jobban regisztrálta a ténykedését, mint egy profi figyelő. Az ő segítségével megtudtuk, hol jönnek össze a felvigyázók, hol van a gyülekezet, mi hangzik el, mikor jön irodalom, stb. Minden ilyen információ segítette feltérképezni a szervezet működését. Pár hónap után közöltük a jóhiszemű Tanúval, hogy tévedtünk: az általunk figyelt személy nem parázna. Megköszöntük a munkáját, tiszta maradt a lelkiismerete és nagyon készséges volt. A legtöbb ma sem tudja ezért, hogy ügynök volt. Ha tudtuk volna valakiről, hogy parázna, akkor az információt felhasználva beszerveztük volna ügynöknek.

hetvenes évek

– Nehéz volt beszervezni valakit ügynöknek?
– Az Állambiztonsági Hivatalnál előírták, hogy szükséges beszervezni embereket. Mindegy, hogy kit, mire, de kellett. Sok múlott azon, hogy hány beszervezést hajtottam végre. Így papíron rengeteg Jehova Tanúja lett az ügynököm, persze igazából nem. Szokás volt csak úgy hasraütésszerűen beírni, hogy a mai napon beszerveztem egy ügynököt. A hetvenes években beleegyeztem egy ingyenes bibliatanfolyamba is Jehova Tanúival, csak azért, hogy jelenthessem a főnökeimnek: aktív kapcsolatom van velük. Két éven át jártak hozzám, én pedig körmöltem a nevükben írt jelentéseket. Minden ilyen tanulmányozást követően elmentem a feleségemmel vacsorázni, és elszámoltam a találkozás költségei közé. Ez volt az álbeszervezés, majd miután leköltöztünk a megyébe, akkor is ezt csináltam, de nem voltak már bibliatanfolyamok.

– Tudatán kívül, hogy lett valaki ügynök?
– Egyszerűen úgy, hogy egy munkatársa kérdezősködött, vagy mint rendőr kértem a segítségét egy adott bűnügyben. Egy érdeklődőről elhitettem vele, hogy bűnöző. Jelentést készíttettem vele arról, hogy hogyan viselkedik a gyülekezetben a személy. Így tudtam meg, hogy abban a városban hol és mikor van a gyülekezet, mikor és honnan jöttek az Őrtornyok. Csak azért nem számoltuk fel az elosztóhelyet, hogy feltérképezzük az egész országos irodalom-ellátást, de ez a különböző állami szervezetek közötti összhang hiányában nem sikerült. Volt, hogy egy munkatárs eljátszotta az érdeklődőt, és így jutottam információhoz.

– Volt kívülről beküldött személy?
– Ez a kémkedés vagy információszerzés legköltségesebb és legdrágább módja. Mivel az érintett személy ma is él, erről nem szívesen mondanák sokat.

– Mi volt a megfigyelések célja?
– Ha igazat akarok mondani, akkor semmi. Csak mindent tudni akartunk. A Jehova Tanúi nem voltak ellenségek, csupán legalizációs problémáink voltak. Ha jól tudom a Szabadegyházak Tanácsába kellett nekik belépni ahhoz, hogy működhessenek törvényesen is. Ezt Jehova Tanúi nem akarták megtenni. Voltak tervek arra vonatkozóan mit tegyünk. Ilyen ötlet vagy terv volt az, hogy engedélyezzük az összejövetelek helyi megtartását, a térítőmunkát megint csak helyileg, és kész. Tudnak működni, és mégsem kell belépni sehova nekik. Csak ez esetben mégsincs országos szervezetük. Másik nagy gond, hogyha nincs országos szervezet, akkor nem lenne tisztázott az egyházi szolgálatot végzők munkahelye. Ha valakinek nincs bejelentett munkahelye, az KMK-s (közveszélyes munkakerülő). Az utazó egyházi szolgák munkáltatója pedig csak egy egyházi szervezet lehetne. Harmadik gond a katonai szolgálat. Megoldási javaslatként felvetődött, hogy kapjanak felfüggesztett börtönbüntetést, ami alól pár év múlva mentesülnek. De így meg nem lehetnének iparosok. De ezeknek a problémáknak a megoldása nem ránk tartozott, hanem az állami vezetésre. Végül 1988-ra kompromisszum született: lesz országos egyházi szervezet, de nem lépnek be a Szabadegyházakhoz; a nyugdíjasok lettek az utazó egyházi szolgák, vagy a nem nyugdíjasok csak a hétvégén szolgáltak; illetve maradt a felfüggesztett börtönbüntetés szokása.

Ezen interjú alanya K. úr/testvér lett volna, aki elzárkózott a nyilatkozat elöl. Jehova Tanújaként lett ügynöke az Állambiztonsági Hivatalnak. Ma már lelkiismeret furdalása van e miatt. Többszörös elmozdíthatatlan akadályok miatt nem sikerül a beszélgetést létrehozni. Saját családján kívül mindenkit besúgott. Az állambiztonságiak megengedték, hogy a családjára ne súgjon, pedig az volt a nagykutya akire vadásztak. K. annak a testvérnek volt a rokona aki nagyban csempészte az irodalmat és az állami szervek még csak nem is gyanakodtak rá. A trükk egyszerű volt. A testvérnek saját kisiparos műhelye volt, ahová sokan jártak.

Ádám 1969-ben ismerte meg Jehova Tanúit. Egyből börtönbe is került a sorkatonai szolgálat megtagadása miatt, ahonnan csak 1972-ben szabadult. 1973-tól 1998-ig felvigyázó volt. Aki élt Romániában Jehova Tanújaként az tudja, hogy ez volt a legnehezebb időszak (1973-1989-re értem). 1973 körül a szervezet három részre volt szakadva. Volt egy Brooklynhoz hű maradt vonal, volt egy romániai "specialitás" és az Igazhitűek, akik 1963-ban váltak ki. Ez önmagában nehézség volt. Volt még az állami üldözés, az 1975, és ez alapjában véve sok volt.
1975 miatt sokan csalódtak, mert a Brooklynhoz hű szervezet előrejelzéseiből arra lehetett következtetni, hogy 1975 elhozza a világ végét majd a földi paradicsomot. Ekkor többen átmentek az Igazhitű Jehova Tanúihoz, akik semmit sem mondtak 1975-ről. A másik két Jehova Tanúja csoport egyesítése ekkor kezdődött, és 1978–ban történt meg. Látszólag ez a problémák végét jelentette, de hamar kiderült, hogy csak Jehova Tanúi USA-ban lévő vezetése számára. A gyülekezetek száma és a testvérek száma szó szerint megduplázódott. A kiszakadt (ahogy ott nevezik lemaradt) szervezet felvigyázói és diakónusai nem örökölték automatikusan a pozíciójukat. A helyzet csak akkor rendeződött, amikor 1981-83 között ezen személyek nagy része visszakapta újbóli tisztségét.
Igazhitű Jehova Tanúi azért jelentettek gondot, mert a Brooklynhoz hűek nem beszélhettek velük elvileg. De mivel mindenki mindenkinek a rokona volt, ezért mégiscsak előfordultak eszmecserék. Az Igazhitűek meglátásai lassan kötelező érvényűek lettek a "rendes" szervezet tagjaira nézve is (tánc; jegyűrű). Úgy érzi a frontvonalon harcolt az igazságért. Talán sehol a világon nem volt olyan erős a külső és belső nyomás, mint Erdélyben.
Itt megragadom az alkalmat, hogy rákérdezzek az Igazhitűek állítására. Nevezetesen arra voltam kíváncsi, hogy kiszabadulhasson valaki a börtönből elég volt – e csatlakoznia a "rendes" Jehova Tanúihoz.
„– Ez olyan, mint a náci üldözés a II. világháborúban. A folyóiratainkban és az előadásokon mindig azt hangoztatjuk, hogy kimehettek volna a koncentrációs táborból, ha megtagadják a hitüket. Ez igaz volt félig. Ha valaki megtagadta a hitét, akkor a papíron azt is aláírta, hogy ezentúl bármikor elvállalja a katonai szolgálatot is. Vagyis teljes tagadás volt a szabadság feltétele.”
„–Ugyanilyen ez is. Azt kellett vállalni, hogy a börtönben lévő megszakítja a kapcsolatot az Igazhitű Jehova Tanúival. Rábeszélésként mondták, hogy szakítsanak, majd jöjjenek át hozzánk. Átjöttek, de ha lebuktak akkor ismét börtön, újabb nyilatkozatot tettek eléjük, hogy megszakítják velünk is a kapcsolatot."
                                                                                        Inentrol volt masolva.

   
 
 

-Arra hivom azokat a szakértöket akik magyar román nyelvel jól birkoznak,s képesek forditást végezni,hogy forditson azokból a cikekből amelyeket fontosnak találtatot a blogomból,és ide bejegyzem.

 nelubota55@yahoo.com emailra lehet küldeni .Várom tisztelettel és köszönöm elöre.

10 FIGYELEMRE MÉLTÓ KÉRDÉS JEHOVA TANUI SZÁMÁRA